A ló érzékszervei
A ló látása nem úgy működik, mint az emberé. A szemek a fej két oldalán vannak, ezért a ló jobbra és ballra is jól lát egyidejűleg. Éles képet természetesen csak akkor lát, ha minkét szeme ép.
Közvetlenül a fara mögött és az orra alatt és előtt van két terület, ahová a ló nem lát. Ezt holttérnek hívjuk. Ezért a legjobb, ha oldalról közelítjük meg a lovat, mivel hátulról nem vesz észre bennünket. A holttérből adódik, hogy az ugrólovak nem látják az akadályt közvetlenül maguk előtt, az elrugaszkodáskor. A ló érzékeli a színeket, a sárgát ismeri fel a legkönnyebben, de a piros és zöld tárgyakat is meg tudja különböztetni környzetüktől. Térérzékelése nincs, ezért is riadhat meg olyan könnyen a látszólag ártatlan dolgoktól, hiszen nem érzékeli, hogy a tárgy milyen távol van, és nehezen ismeri fel hogy mi az.
A hallása jobb, mint az emberé, ezért se szereti a hangoskodást, a hirtelen zajokat, a kiablálást. A legjobb, ha nyugot hangon szólsz hozzá. A fülek állása sokat elárul a lovak lekilállapotáról. Ha a hátán ülve a füleit felváltva hátrafordítja, tudhatjuk, hogy a ló ránk figyel.
Kivánló szaglásával kilóméterekrők is megérzi a szagokat. Szagok alapján azonosítja be társait. A szagokat megjegyzik, és képesek évek után is felismerni. Amikor egy hím megérzi egy kanca illatát, az orrát felhúzva szimatolja a levegőt. Ezt a mozdulatot pipálásnak hívják.
Megfigyeltétek már, hogy milyen hosszú szörszálak nőnek a lovak orra és szája körül? Azt is tudjátok, hogy ezek mi vélt szolgálnak? Ezek a szőrszálak nagyon érzékenyek, tapogatósni tud velük a ló.
A ló bőre is nagyon érzékeny. Egy legyet is képes megérezni a hátán. Szivesen hagyja simogatni magát, de vannak olyan testrészei, amelyek nagyon csiklandósak.
Ízérzékelése is nagyon fontos, hiszen a ló ennek segítségével különbözteti meg az ehető növényeket a mérgezőktől. Ti is megfigyelhettétek már, hogy a lovak főként az édes ízt szeretik, de szivesen nyalogatják a nyalósót, és a savanyú almásból is szivesen csemegéznek.