A kantár az a bőrszíj, amivel a lovas a ló oldalirányú mozgását a szíj meghúzásával, a meghúzás erejével szabályozza.

A kantár részei:

• tarkószíj, amely a ló feje tetején fekszik,
• homlokszíj vagy párta,
• a két pofaszíj,
• orrszíj vagy orradzó,
• állszíj vagy álladzó,
• lehetnek oldal- és homloksallangok; fogatolt lovaknál a szemzők és az ezeket a tarkószíjhoz kötő üstökszíjak.

A lovaglókantárokon soha nincsenek szemzők, mert nagyon fontos, hogy a ló jól lásson, különben bizonytalanul vágtázik és könnyen bukik. Fogatolt lovaknál viszont a szemellenzőkkel azt akarják elérni, hogy a lovak semmi olyan dologra ne legyenek figyelmesek, ami nem előttük történik. A ló köztudottan zsákmányállatnak született és a hirtelen a háta mögött, vagy oldalán felbukkanó tárgyaktól ösztönösen megriad.

Kantárok fajtái:

A csikókantár a legelterjettebb kantárfajta. Használata általános, kezdő lovak idomítására, edzésekre, ugró és military versenyekre használják. A csikókantárok különböző típusait az határozza meg, hogy az orrszíj helye és csatolása hol történik.

A hannoveri kantáron kis karika alkotta csukló van. Az orrszíj az orrlyukak fölött helyezkedik el, és a zabla alá csatolják. Erősebb szájú lovakhoz jól használható kantártípus, de használatával vigyázni kell, nehogy túlzottan szűkre csatolva akadályozza a ló légzését.

Csak tapasztalt lovasoknak ajánlható. Díjlovagló versenyekre való, mivel az a célja, hogy a lovas parancsait a legpontosabban közvetítse az állkapocsra gyakorolt határozott nyomás által.

A nagykantár két zablából áll, egy kisebb típusú csikózablából és egy feszítőzablából. A feszítőzablát az álladzólánc rögzíti. Minél hosszabb a feszítőzabla alsó ága, a feszítőág, annál erősebb a zabla hatása. Az álladzóláncnak rá kell simulnia a ló állára. Ha túl feszes, akkor fájdalmasan belevág a ló bőrébe, ha viszont túl laza, akkor nem fejt ki megfelelő hatást.