A zabla is vasból készül, de régebben voltak bronzból készült zablák is. A ló szájába (a fogatlan szájzugba) helyezett, középen áthurkolt fémpálca ez, melynek szájon kívüli végére illeszkednek a zablapálcák és a zablakarikák. A zablapálcák a ló pofáján jobbról is és balról is lehatárolják a ló fejét és nehezítik a mozgását, mert a zablakarika a kiinduló pontja a lovas kezébe futó kantárnak. , amellyel a lovas a ló oldalirányú mozgását a szíj meghúzásával szabályozza.

Feladata:

A lovasok többségének egyszerűen fékezőeszközt jelent, amellyel lovukat megállásra tudják kényszeríteni. A zabla a lónak fájdalmat tud okozni, emiatt engedetlen lovaknál sokan úgy vélik, hogy erősebb, azaz nagyobb fájdalom okozására is képes zablával a ló uralhatóvá tehető. A lovakkal komolyabban foglalkozók számára a zabla ehelyett inkább kommunikációs eszköz. Feladata, hogy egy üzenetet küldjünk a test egyik legérzékenyebb részéhez, egy készséges reakció eredménye érdekében. A lovaglás lényege, hogy a lovunk megfelelő támaszkodást keressen a zablán, ezzel együtt a száron is, melyet a lovas a kezével megtart.

Technikája:

A zabla a ló szájában, a szájzugban helyeszkedik el, az állkapocs egy olyan részénél, ahol nem találhatók fogak (a „foghíjas részen”). Két oldalán az úgynevezett zablakarikákon keresztül csatlakozik a kantárhoz és a kantárszárakhoz. A lovas kezével húzza a kantárszárakat, ezzel a zablán keresztül nyomást gyakorol a ló szájára és nyelvére. A ló a kényelmetlen vagy fájdalmas érzést megszüntetni igyekszik, és ösztönösen a húzás irányába mozdul. A kellemetlen ingerekkel való averzív kondicionálás metódusának megfelelően az állat, hogy kerülje az újabb fájdalmat, megfigyeli, hogy mit kellett tennie azért, hogy a lovas a kantár húzását abbahagyja. Ez a tulajdonképpen kényszerítésre alapuló idomítási módszer rövid idő alatt kiépíti az irányító mozdulatok és az elvárt viselkedések közötti kódrendszert, amelyet a ló egy idő után automatikusan követ.

Zabla nélkül:

A szoktatás ideje után, amikor a ló megismerte és megértette az irányítására szolgáló mozdulatok és az elvárt viselkedés közötti rendszert, a zabla erőteljes, netán erőszakos használata értelmetlen. Sőt, a szakszerűtlen alkalmazás kiválthatja a fájdalom megszüntetésére rendszeresen hiába törekedő ló lázadó, kezelhetetlen viselkedését is, így a lovas elveszítheti az eredetileg együttműködésre kész állat jóindulatát. Ezután a zabla valóban betöltheti egy régi feladatát, és segíthet fájdalommal megtörni a lázadó állatot, de a ló ezzel csak engedelmessé tehető, együttműködővé már soha. A megbízhatatlanná tett állatnak nehezebb a gondozása, és a lovaglása is veszélyesebbé válhat.^[5] Éppen ezért, hogy elkerüljék a lónak fölöslegesen okozott fájdalmat, vannak, akik a zabla használatát is nélkülözik a lovaglásban. A figyelmesen nevelt, szoktatott ló irányítása zabla nélkül is lehetséges.

Zabla fajták:

Csikózabla

A csikózablát nevezik lovaglózablának is. Merev vagy csuklós, egyszer vagy többször tört középső részből (zablatestből) és két karikából áll. Ezt az eszközt alapvetően a ló irányítására használják, segítségével befolyásolják a lovat, azaz ún. segítségeket adnak neki. (fordítják, kanyarodnak vagy éppen megállítják) A csikózabla a szájzugra, a nyelvre, az alsó állkapocsra (erőteljesebb használata esetén a hátsó fogakra is) gyakorol nyomást, ezzel kényszerítve a lovat a kívánt mozgásra. Sok változata létezik, a csikózablák azonban a legkíméletesebb zablák ugyanis nincs feszítő hatásuk.

Feszítőzabla

A feszítőzabla szájrésze egy egyenes, vagy a nyelv részére kialakított U alakra hajlított darabból áll. A nyelv ez alatt a darab alatt helyezkedik el. Ez a típus a száj érzékeny részeire erőteljesebb hatást gyakorol, mint a többi zablafajta. A hatás erősségét az álladzólánc feszességével és a feszítőszár hosszúságával lehet szabályozni. A feszítőzabla hatásmechanizmusa miatt felerősíti a lovas karjainak hatását.

Pelham zabla

A Pelham zabla a csikózabla és a feszítőzabla kombinációja. Lehet egyenes, a zablaszár felé enyhén meghajlított, úgynevezett félhold pelham, vagy a közepén egy ívvel kialakított pelham. A zablának négy karikája van, amihez a két kantárszárat csatolunk, de gyakran a két karikát szíjjal kötjük össze. Ehhez a szíjhoz csatoljuk a szárat, így nem kell két szárral lovagolni. Két szárral viszont jobb lovagolni, mert a lovas mindig azt a szárat mozgatja meg, amelyikre szükség van. Például, ha a ló feszeng és visz, akkor a feszítőszárat, de mikor puha, akkor felsőt. Ha dupla szárakat használunk, akkor a felső kettőnek közepes erősségűnek kell lennie, míg a lenti kettő erősebb hatást gyakoroljon a ló szájára. A pelham zablát elsősorban az ugrósportban alkalmazzák, amikor a lovat annak elrohanása miatt fel kell venni.

Hackamore

A hackamore kifejezést tévesen minden olyan kantárra alkalmazzák, ahol a kantárhoz nem tartozik zabla. A hackamore ősi típusát a westernlovasok használták és általában érzékeny szájú lovakra. A jelenlegi szabályok szerint a díjugratásban is alkalmazható. A szárak húzásával a hackamore orrszíja egyre szorosabbá válik és ez okoz diszkomfort érzést a lónak.

Kimblewick

Viszonylag durva hatású feszítőzabla, mely álladzólánccal felszerelt, külsőre egy D-zablára hasonlító zablatípus. A zabla D részén két lyuk van, mellyel a feszesség mértékét lehet állítani. A zabla létezik merev és csuklós kivitelben is. Díjugrató versenyeken használatos, elsősorban kemény szájú lovaknál.

Pelhamzabla:

Csikózabla: