A magyar hagyomány évezredek lovasműveltségét őrzi. E műveltségkör állattenyésztő népek körében fejlődött ki, akik a nyájak, gulyák, ménesek és falkák nevelésével, őrzésével, kereskedelmével, földolgozásával, az állatok mindenféle hasznosításával foglalkoztak. Az állatok őrzése során kitűnő lovaskatonákká is kiképezték magukat.

A lószerszám legfontosabb elemei az ember lóra illesztéséhez és a ló kormányzásához kapcsolódnak. A nyereg és a nyeregtakaró, valamint a kengyel és ezek szíjazata teszi lehetővé azt, hogy a lovas biztosan üljön és változatos testmozdulatokat is végezzen a lovon. A zabla a ló kormányzásának eszköze. A szíjazat, a hám, lehetővé teszi, hogy a felszerelést a ló testéhez rögzítsük. A hám elülső része a szügyhám, a ló fara felé eső része a farhám.

A lószerszám kiegészül a ló harci vagy díszítő fölszerelésével is. Ilyen a csótár, amely a ló fején lévő sörényt fogja össze és ilyen a lófarok csomózása is.